mama A: 16. sz. mammam [lat. -m végződéssel] (NySz.); 1712 mamáját (Nyr. 87: 358) J: 1 16. sz. ’anya, anyuka | Mutter’ # (↑); 2 1815 ’nagymama; öreg asszony | Großmutter; alte Frau’ (ItK. 6: 481)

Vitatott eredetű. | 1 Belső keletkezésű, onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A kisgyermek első artikulált hangjainak utánzásához. Hasonló indulatszó más nyelvekben is van (↓). 2 Vándorszó. |  ≡  Vö. ném. Mama; fr. maman; ol. mamma, (R.) mama; szbhv. mama; le. mama; stb.: ’mama’. Vö. még lat. mamma ’emlő, (anya)mell; dajka, dada; mama; nagyanya’ [< gör. μάμμα, μάμμη ’anya; nagyanya; emlő, (anya)mell’]. ▣  ⌂  A magyarba esetleg egy ’szláv’ nyelvből került át.  ∼  Idetartoznak: mami ’anyuka’  (1806: NSz.), amely a mama becéző alakja -i kicsinyítő képzővel; mámi ’idős hölgy, öregasszony; mama’  (1787: NSz.); amely valószínűleg a ném.  (N.), (R.) mami ’ua.’ szóra megy vissza.

☞ Nyr. 87: 358; TESz. mámi a. is; EWUng.→ kis-