magyar A: 870 k. m. ǧ. γ. rīya [arab végződéssel] (Pais-Eml. 274); 1082/ magÿar [szn.] (MNL (OL) Dl. 201041); 1086 Mogurdi [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 208421); 1121/ ? Mogioroi [sz.] [hn.] (MNy. 23: 362); [1200 k.] Hetumoger (An. Prologus); 1231 ? Magyare [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 80); 1237 Mager [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 7: 48) J: ‹fn› 1 870 k. ? ’magyar ember | Ungar’ # (↑), 1082/ ’ua.’ (↑); 2 1814/ ’magyar nóta | ungarisches Lied’ (NSz.); 3 1832 ’egy fajta magyar tánc | Art ungarischer Tanz’ (ItK. 6: 368) | ‹mn› 1 1456 k. ’a magyarokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | ungarisch’ # (SermDom. 2: 15); 2 1787 ’református | kalvinistisch’ (NSz.) Sz: magyarság 1508 magarsaga (DöbrK. 6) | magyarkodik 1662/ magyarkodásnak [sz.] (NySz.) | magyaros 1663 magyaros (MonÍrók. 8: 372) | magyartalan 1754 magyartalan (NSz.) | magyarít 1777 magyarítását [sz.] (Szily: NyÚSz.) | magyarosodik [főleg meg~, el~] 1784 meg-Magyarosottak (MNy. 64: 468) | magyarosít 1792 e./ magyarosítás [sz.] ’vmit magyaros hangzásúval cseréli fel v. magyarrá formál | ungarisieren’ (NSz.) R: magyarán 1585 Magyarán ’azaz, vagyis; világos és érthető módon | klar und deutlich’ (Cal. 203)
Valószínűleg összetett szó. | ⌂ A tagok olyan szavak, ill. elemek voltak, amelyek vagy kihaltak, vagy kezdettől fogva csak összetételekben léteztek. Az előtag alapnyelvi örökség az ugor korból; vö. vog. (T.) mäńćī ’vogul; meg nem keresztelt gyermek’, (KL.) måńś ’a vogulok és osztjákok összefoglaló népneve’; osztj. (V.) mańť ’egy osztják frátria neve’ [ugor *mańćɜ ’ember, férfi; nemzedék, nemzetség, család, frátria’]. Az önállóan nem adatolt er utótag örökség a finnugor korból; vö. →ember, →férj, →némber. A tagok ilyen összekapcsolása más rokon nyelvben nem mutatható ki. A magyar alak veláris irányú hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. Összetételként elhomályosult. ∼ Idetartoznak: [1200 k.] Mogerii ’magyar, magyarországi’ (An. Prologus); ? 1274/ Magyari [sz.], [hn.] ’ua.’ (PRT. 10: 498); 1476 k. magyarÿ ’ua.’ (SzabV.); az i végződés keletkezése tisztázatlan. Ugyanerre az etimonra mennek vissza: 950 k. (τοῦ) Μεγέρη ’‹egy magyar törzs neve a honfoglalás korában›’ (Moravcsik: Konst. 174); vö. még 1193 Meger [hn.] (ÓMOlv. 53); ezek palatális irányú hangrendi kiegyenlítődéssel keletkeztek.
☞ Németh Gy.: HonfKial. 247; Pais-Eml. 268; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ alpári, ember, férj, magyaráz, manusz, mese, némberUN UEW. № 1799; UEW. № 152