magnetofon A: 1884 Magnetofon (PestiH. 1884. máj. 30.: 9); 1957 magnetofont (NSz.) J: ’hangoknak elektromágneses úton hangszalagra való rögzítésére és visszajátszására való készülék | Tonbandgerät’
magnó A: 1957 magnóra (LudasM. 1957. szept. 19.: 14); 1958 magnó (NSz.) J: ’hangoknak elektromágneses úton hangszalagra való rögzítésére és visszajátszására való készülék | Tonbandgerät’ #
A szócsalád alapja, a magnetofon nemzetközi szó. | ≡ Ném. Magnetophon; ang. magnetophone; fr. magnétophone; stb.: ’magnetofon’. Az angolból terjedt el [tudatos szóalkotás a gör. μἀγνης, μαγνη̃τις [birtokos eset] ’mágnes’ + φονη̃ ’hang’ szavak alapján]. ⇒⌂ A magyarba a németből és angolból került.
A magnó szórövidülés. | ⌂ A magnetofon-ból jött létre.