magisztrátus ∆ A: 1570 Magistratus (RMKtár. 36: 61); 1740 Magyistratusinkat (NSz.); 1782 Magistrátusokat (NSz.); 1898 magisztrátus (NSz.) J: 1 1570 ’tisztviselő, hivatalnok | Amtsträger, Beamter’ (↑); 2 1575 ? ’hatóság, hivatal, felsőbbség | Behörde, Obrigkeit’ (Heltai: Krón. 100a), 1763 ’ua.’ (NSz.)
magiszter ∆ A: 1806 Magisterei (NSz.); 1895 magiszter (PallasLex. Magisterium a.) J: 1 1806 ’mester; olyan személy, aki vmely területen kiválót alkot | Meister; großer Könner’ (↑); 2 1865 ’tanító | Lehrmeister’ (Babos: KözhSzt.); 3 1895 ’az, aki vmely egyetemen egy bizonyos tudományos fokozatot nyert | Magister 〈akademischer Grad〉’ (PallasLex. Magister a.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. magistratus ’vezető hivatal; hatóság, hivatal; állami hivatalnok’ [< lat. magister (↓)] | lat. magister ’vezető, elnök, tanár, mester’, (k.), (h.) ’diplomás magiszter’ [vö. lat. magnus ’nagy’]. ≋ Megfelelői: ném. Magistrat ’vezető köztisztviselő; közhivatal az ókori Rómában; városi közigazgatási terület, ill. hivatal; városi önkormányzat’; fr. magistrat ’magas rangú köztisztviselő, igazságügyi tisztviselő, bíró’; stb.; – ném. Magister ’alacsony akadémiai fokozat’; fr. magister ’néptanító, falusi tanító’; stb. ⌂ A szó belseji gy-s, ill. s-es ejtésmódhoz vö. →angyal, →instrukció stb.; a g-s, ill. sz-es alakhoz vö. →evangélium, →amnesztia stb.; a magisztrátus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus stb. A magyar magiszter kései megjelenése azzal magyarázható, hogy hivatalos megnevezésként a →mester volt használatos. – Az adat 1552/ Magiſter ’elöljáró’ (Tinódi: Cronica Hla.) a magyar szövegekben latin szóként fordul elő.