magas A: 1086 Mogos [hn.] (Györffy: DHA. I: 252); 1138/ ? Mogus [szn.] (MNy. 32: 130); [1237–1240] Scekesmagos [hn.] (PRT. 1: 781); 1372 u./ magas (JókK. 38); 1560 k. magass (GyöngySzt. 1912.); 1784 magoſs (Baróti Szabó: KisdedSz. 50) J: ‹fn› 1086 ’vminek teteje, csúcsa; magasság | Gipfel; Höhe’ (↑) | ‹mn› 1 1215/ ’felfelé nyúló, fent levő | hoch’ # (VárReg. 184.); 2 1416 u./² ’nagyra becsült; kiemelkedő | hochgeschätzt; erhaben’ (MünchK. 75ra); 3 1728 ’nagy rezgésszámú 〈hang〉 | von hoher Schwingungszahl, hoch 〈Ton〉’ # (NSz.); 4 1794 ’elöl képzett 〈magánhangzó〉 | palatal 〈Vokal〉’ (NSz.); 5 1807 ’nagy 〈haszon, fizetés stb.〉 | groß 〈Gewinn, Verdienst usw.〉’ # (Márton J.: MNSz.–NMSz.) Sz: magasú [csak szókapcsolatban] 1372 u./ ’bizonyos magasságú | von bestimmter Höhe’ (↑) | magasság 1372 u./ magaſagat (JókK. 4) | magasságos 1372 u./ magaſſagos (JókK. 131) | magasságú [csak szókapcsolatban] 1416 u./¹ magaſſėǵo̗ (BécsiK. 13) | magasul 1493 k. Fel magasolth (FestK. 107) | magasodik 1785 magossodik (NSz.) | magaslat 1833 Magaslat (Szily: NyÚSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó. |  ⌂  Az alapszó a →mag lehetett. A szóvég -s névszóképzőnek tűnik. A megnevezés az alapszó feltételezett, de nem igazolható ’test, törzs’ jelentéséhez szolgálhat alapul. Az esetleges jelentésváltozáshoz vö. testes ’testes, elhízott, nagy termetű’ (→test), termetes ’ua.’ (→termet); vö. még zürj.  (P.) mi̮ge̮r ’életforma, növés’ > mi̮ge̮ra ’növő, növésű’. – A magas eredetileg melléknév lehetett; a további melléknévi jelentések ebből jöttek létre metaforikusan. A főnévi jelentés a főnevesülésen nyugodhat.

☞ MNy. 33: 164; NéprNytud. 7: 81; TESz.; EWUng.→ mag, röp-UN UEW. № 563