maga A: 12. sz. vége/ muga nec (HB.); 13. sz. közepe/ mogomnok (ÓMS.); 1372 u./ maganak (JókK. 1) J: ‹nm› 1 12. sz. vége/ ’saját személye | er, sie, es selbst’ # (↑); 2 1372 u./ ’saját(ja) 〈mint birtokos jelző〉 | eigen 〈als poss. Attr.〉’ # (JókK. 46); 3 1668 ’〈megszólításként〉 ön | Sie 〈als Anrede〉’ # (LevT. 2: 321) | ‹hsz› 1 1372 u./ ’egyedül | allein’ (JókK. 27); 2 1372 u./ ’ugyan, hát 〈nyomatékosító funkcióban〉 | denn 〈in verstärkendem Sinn〉’ (JókK. 51) | ‹ksz› 1 1510 ’de, azonban | aber’ (PéldK. 83–84); 2 1519 k. ’holott | zwar’ (DebrK. 423) Sz: magáz 1821 magáz (NSz.) R: magában 1580 magába ’egyedül; mások segítsége nélkül; (hangosan) csak úgy maga elé beszél a levegőbe | allein; ohne Hilfe anderer; (laut) vor sich hin 〈reden〉’ (NySz.)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  A →mag-ból jött létre E/3. személyű -a birtokos személyraggal. Emellett az alak mellett létrejött egy külön paradigmasor egyéb birtokos személyjelekkel (-m, -d stb.). A szóban a magyarban ugyan nem bizonyítható, de a rokon nyelvekben megtalálható megfelelők alapján kimutatható ’test, törzs’ jelentése az alapszónak megőrződött. Egy ’törzs’ > ’maga’ jelentésváltozás hasonlóan más nyelvekben is megtalálható; vö. jak. bäjä ’törzs’ > min bäjäm ’én magam’; fr.  (ófr.) cors ’test, törzs’ > mes cors ’én magam’; stb. – Eredetileg vonatkozó névmás lehetett, amely egy nyomatékosító határozószóvá vált. A kötőszói funkció a demaga (1372 u./ De maga ’de, azonban’  (JókK. 31–32.)) kötőszóban alakul ki.  ⚠  A →ma, →más stb. szavakkal való összefüggése kevésbé valószínű.

☞ NytudÉrt. 38: 40; TESz.; Benkő: ÁrpSzöv. 105; Bárczi: HBEl. 128; TNyt. 2/1: 781; EWUng.→ mag, magán, ön-¹UN UEW. № 563