magánhangzó A: 1777 magán hangzóknak (NSz.); 1790/ magánhangzót (NSz.) J: ’többé-kevésbé nyílt szájüreggel képzett, szótagot alkotó beszédhang | Vokal’
Német mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. | ≡ Vö. ném. Selbstlaut ’magánhangzó’. ≋ Megfelelői: szbhv. samoglasnik; cseh samohláska; le. samogloska; stb.: ’ua.’. ⌂ A magyarban: →magán ’magányos, egyedülálló’ + hangzó (→hang) tagokból áll. Az utótagnak önállóan is ugyanolyan jelentése lehet: hangzó ’ua.’ (1783: NSz.). ⌘ Nyelvújítási szó. ∼ Korábbi, régi megnevezése: szótevő, tkp. ’szóképző ‹hang›’ (1539: CorpGr. 7); szóló betű, tkp. ’zengő betű’ (1553: Szathmári: RNyelvt. 395); stb. Vö. még a ma is élő szakszót: vokális ’ua.’ (1789/: Kazinczy: Lev. 1: 362); amely a lat. vocalis ’ua.’ szóból jött létre.