magán A: 1578 magan (Bornemisza: ÖrdKís. 140) J: ‹hsz› 1578 ’egyedül, magában; külön | allein; besonders, abgesondert’ (↑) | ‹mn› 1 [főleg összetételi előtagként] 1649 ’saját, magántulajdonban levő | privat’ # (MNy. 88: 509); 2 1673 ’egyedüli, különálló | einzig, alleinig’ (NySz.) Sz: magános 1633–1634 magánossága [sz.] ’egyedüli, kizárólagos, egyedülálló | alleinig, alleinstehend’ (NySz.) | magányos 1649 magános ’ua.’ (NySz.); 1834 ’magánember, magánzó | Privatmann’ (NySz.) | magánoz 1784 ’elválik, különválik, magányosan, egyedül él | sich absondern, einsam leben’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 52); 1833 [sz.] ’magánzóként él | privatisieren’ (Fogarasi: Műsz.) | magánzó 1803 magánozó ‹mn› ’önző | selbstsüchtig’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Selbtstsuͤchtig a.); 1833 magányzó ’vagyonából, alkalmi jövedelmekből élő személy | Privatier’ (Fogarasi: Műsz.)

magány A: 1804 magányunkot (Nyr. 41: 310) J: ‹fn› 1804 ’magányosság, visszavonultság | Einsamkeit’ # (↑) | ‹mn› 1808/ ’személyes, privát | privat’ (NSz.)

A szócsalád alapja, a magán megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  A →maga szóból keletkezett -n módhatározói-esszívuszi raggal. Eredetileg melléknév volt; a melléknévi funkció a magán való ’magányos, egyedülálló’  (1588: NySz.) szószerkezetben alakult ki.

A magány nyelvújítási szó. |  ⌂  A magányos-ból jött létre, amely elvonás a magán szóból; vö. átalány (→által), →talány stb.

☞ TESz.; EWUng.→ maga, magánhangzó, maszek