madzag A: 1405 k. máʒág (SchlSzj. 2120.); 1416 u./² maʒʒagtokon (MünchK. 16ra); 1538 macʒÿag (Pesti: Nomenclatura M4); 1604 Madzag (Szenczi Molnár: Dict.); 1669 madtzagot (NySz.); 1761 maczagon (NSz.); 1861 mazdag (MNyszet. 6: 374) J: 1 1405 k. ’spárga, zsineg | Bindfaden’ # (↑); 2 1585 k. ’mérőzsinór, zsinórmérték | Richtschnur’ (Gl.)
Bizonytalan eredetű, esetleg német (feln.) jövevényszó. | ≡ Vö. ném. (kor. úfn. baj.-osztr.) masseg, massig ’kerület mérete’ [< ném. (kfn.) māz ’méret, mérték; megfelelő méret’, (baj.-osztr.) ’egy fajta űr-, terület- v. hosszmérték’]. Vö. még ném. (kfn.) mæzeg ’mérsékelt, kicsi’. ⌂ A magyarba átkerült alak *masszag ’zsineg, madzag, spárga’ lehetett. A szó belseji ssz-ből affrikálódás útján cc válhatott, amely hangzóközi helyzetben zöngés dz lett. A származtatás fontos feltevése, hogy a korai adatoknak szó belseji sz-t kellett tartalmaznia, amely azonban teljesen bizonytalan. Hasonló jelentéstani típusú átvételhez a németből azonban vö. →sing, →zsineg.
☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ méc