múlik A: 12. sz. vége/ mulchotɩa [sz.] (HB.); 1372 u./ el mulÿkuala [▽] (JókK. 3); nyj. mullik (ÚMTsz.) J: 1 12. sz. vége/ ’elhalad vhol, elmegy vmi mellett; elkerül vmit | vorbei-, vorübergehen; vermeiden’ (↑); 2 1372 u./ ’〈idő, időbeli folyamat〉 halad, telik | vergehen 〈Zeit〉’ # (JókK. 28); 3 1372 u./ ’eltűnik; megszűnik (létezni) | vergehen, aufhören (zu sein)’ # (JókK. 62); 4 [felülmúl] 1416 u./¹ ’legyőz, megelőz | übertreffen’ # (BécsiK. 144); 5 1474 ’elmulaszt, nem tesz meg | versäumen’ (BirkK. 4); 6 [főleg múlt időben] 1519 ’vmely életkoron, időszakon túlhalad, túljut | nach einem Lebensalter od. einer Periode sein’ # (JordK. 516); 7 1529 e. ’halasztódik | Verzug erleiden’ (VirgK. 60); 8 [vkin, vmin ~ik, (R.) el~ik] 1598 ’miatta nem történik meg, halasztódik | es liegt an jmdm, es kommt auf etw an’ # (NySz.) Sz: múlás 1416 u./¹ èsmulaſaiglan (BécsiK. 7) | múlatta 1416 u./¹ elmulatta ‹hat-i igenév› (BécsiK. 8) | múlt- [birtokos személyjellel] 1416 u./² èlèuè multat ’elmúlás, elmenés, eltelés | Vorbeigehen’ (MünchK. 77rb) | múlt 1495 e. el mult ‹bef mn-i igenév› (GuaryK. 10); 1829 ’a múlt | Vergangenheit’ (NSz.) | mulandó 1527 el mulandok [sz.] (JókK. 133) | mulaszt 1643 elmulasztani [sz.] (LevT. 2: 240) | múlékony 1805 múlékony (NSz.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) mal- ’egybefolyik, múlik, befejeződik, ellmúlik’; md.  (E.), (M.) mol'e- ’megy, jár; odamegy, odajut’; lp.  (norv.) mǫllâ- ’vmi előtt, mellett elhalad’ [fgr. *mulɜ- ’elmegy, elhalad, elmúlik’].  ⌂  A múlt származékszó olyan szószerkezetekből keletkezett önállósodással, mint a múlt idő, múlt esztendő stb.

☞ MNy. 8: 324; TESz.; MSzFE.; Bárczi: HBEl. 141; EWUng.→ mulat, múlvánUN UEW. № 560