mögött A: 1372 u./ megett (JókK. 131); 1519 mó̗ghó̗t (JordK. 813); 1808 mögött (NSz.); 1816 Mëgëtt (NSz.) J: ‹névutó› 1 1372 u./ ’túlsó, hátsó részének közelében | hinter 〈mit Dat〉’ # (↑); 2 [hát(a) ~] 1598 ’távollétében, tudtán kívül | in der Abwesenheit (eines anderen), hinter seinem Rücken’ (NySz.) | ‹hsz› 1 [személyragokkal] 1565 ’mögötte levő helyen | hinter mir, dir usw.’ (NySz.); 2 1604 ’hátul | hinten’ (Szenczi Molnár: Dict.)
mögé A: 1372 u./ mege (JókK. 21); 1416 u./¹ mèǵė (BécsiK. 78); 1416 u./² èn mègem (MünchK. 44rb); 1513 hatadmo̗gee (CzechK. 69); 1792 megi (Baróti Szabó: KisdedSz. Meg a.); 1816 Mëgé (NSz.) J: ‹névutó› 1 1372 u./ ’túlsó, hátsó oldalára | hinter 〈mit Akk〉’ # (↑); 2 1568 ’mögött | hinter 〈mit Dat〉’ (NySz.); 3 [hát(a) ~] 1598 ’távollétében, tudtán kívül | in der Abwesenheit (eines anderen), hinter seinem Rücken’ (NySz.) | ‹hsz› 1 1416 u./¹ ’hátra | nach hinten’ (↑); 2 [személyragokkal] 1416 u./² ’mögötte levő helyre | hinter mich, dich usw.’ # (MünchK. 44rb)
mögül A: 1416 u./¹ meǵo̗l (BécsiK. 110); 1470 megel (SermDom. 2: 755); 1508 haatmegúl (NádK. 246); 1519 mó̗gó̗l (JordK. 301); 1588 moͤguͤl (NySz.) J: ‹hsz› 1 1416 u./¹ ’hátulról; hátul | von hinten; hinten’ (↑); 2 [személyragokkal] 1804 ’mögötte levő helyről | hinter mir, dir usw. hervor’ # (NSz.) | ‹névutó› 1 1416 u./² ’háta mögött levő helyről | hinter ... 〈mit Dat〉 hervor’ # (MünchK. 15rb); 2 1416 u./² ’mögött | hinter 〈mit Dat〉’ (MünchK. 62vb); 3 1590 ’mögé | hinter 〈mit Akk〉’ (NySz.); 4 [hát ~] 1673 ’távollétében, tudtán kívül | in der Abwesenheit (eines anderen), hinter seinem Rücken’ (NySz.)
Megszilárdult ragos alakulatok. | ⌂ A →mög ’háttér’ szóból keletkezett -t helyraggal, -é latívuszraggal, -l ablatívuszraggal. A mögé alaktani keletkezéséhez vö. még →meg¹. A mögé alak tartalmazza az E/3. személyű -é birtokos személyjelet is, amely a latívuszragban rejtve marad. Emellett az alak mellett létrejött egy külön paradigmasor egyéb birtokos személyjelekkel (-m, -d stb.). A szócsalád tagjai birtokos szerkezetben az eredeti jelentés, ill. a birtokos viszony elhalványulásával névutóvá, ill. határozószóvá váltak. A szó eredetileg helymeghatározásra szolgált, elvont jelentése ebből a funkcióból alakult ki.
☞ Berrár: TörtMondt. 59; TESz.; MNy. 66: 37, 39; EWUng.→ meg¹, mögUN UEW. № 546