mög × A: 1208/ Wodmege [hn.] (OklSz. vad a.), de vö. →meg¹; 1224 ? mugmulochu [ɔ: Mugmulotho] [hn.] (HOkm. 4: 11); 1263/ Egurmeugh [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 8: 54); 1272 Higmugi [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 775); 1276/ gyamege [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 277) J: 1 1263/ ’vmi mögött levő terület | Hinterraum, Hintergrund’ (↑); 2 16. sz. ? ’kanca, tehén, koca stb. nemi szerve | Geschlechtsorgan der Stute, der Kuh usw.’ (MNy. 54: 532), 1839 ’ua.’ (MNy. 54: 531)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  ? Vog.  (AK.) mänt, mäntəs ’hosszában, mentében, át, alatt’; ? zürj.  (Lu.) mi̮ś, mi̮śt ’‹idő› után’; cser.  (KH.) məŋγe ’után’; md.  (E.) mejľe, (M.) meľä ’később, azután, után’; finn myös ’is, még, azonkívül’, myötä ’egyúttal, után’; lp.  (norv.) mâŋŋe- [összetételben] ’hát-, hátsó’, mâŋŋēl ’után ‹időben›, később, óta; után, mögött’ [fgr. *miŋä vagy *müŋä: ’vminek a háta, vmi mögött levő rész’].  ⌂  A fgr. *ŋ > m. g hangváltozáshoz vö. →fog¹, →jég stb. A 2. jelentés a →megy² szóval való vegyülés során keletkezett.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ meg¹, mögöttUN UEW. № 546