mókus A: 1348 Mokus [szn.] (MNy. 63: 368); 1398 Moukus [szn.] (OklSz.); 1668 mókus [✐] (NySz.); 1754 k. Mókos bőr (NySz.); 1818 Mukuts (NSz.); nyj. makkus, mánkus, mokus (ÚMTsz.) J: 1 1348 ? ’barnásvörös bundájú, bozontos farkú, erdőben élő kisebb rágcsáló állat | Eichhörnchen’ # (↑), 1668 ’ua.’ (↑); 2 1702 ’hízelkedő gyermek megszólításaként | 〈als Anrede an ein schmeichlerisches Kind〉’ (NNyv. 1: 100); 3 1913 ’furcsa ember; pasas | Sonderling; Kerl’ (Nyr. 42: 143)

Fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő a →makog szócsaládjának tövével és a →mukkan tövével függ össze. A végződés kicsinyítő képző; vö. cicus (→cica), kutyus (→kutya) stb. Az analógiaként említett két szó arra utal, hogy a mókus esetleg a csupán egyszer adatolt móka ’? mókus’  (1589–1591: Balassi: ÖM. 1: 129) szóból lett képezve; ez a szó főnevesült folyamatos melléknévi igenévnek tűnik -a képzővel. A mókus szó belseji ó hangja a hangsúlyos szótag hangzónyúlásának eredménye. A mánkus változat szó belseji n-je inetimologikus. A 2. jelentés becézgető metafora. A 3. jelentéshez vö. →pók, →ürge stb.

☞ NNyv. 1: 99; FilKözl. 14: 493; TESz.; EWUng.→ makog, mukkan