mímel A: 1811 mímelni-re [sz.] (Szemere: Munkái 3: 56) J: ’színlel, tettet; színészkedik | vortäuschen; schauspielern’
Tudatos szóalkotás. | ⌂ Ennek alapja vagy a fr. mime ’némajáték, pantomim ‹előadó›; utánzó’ vagy a ném. Mime ’ua.’ [mindkettő a lat. mimus ’színész’ szóból]. A végződés -l igeképző. Ehhez hasonló: ném. mimen; fr. mimer; ol. mimare: ’játszik, előad’. ⚠ A német vagy francia igéből való származtatás időrendi akadályba ütközik. ⌘ Nyelvújítási származékszó.
☞ TESz.; EWUng.→ mimika