mészáros A: 1395 Mezaros [szn.] (MNy. 63: 368); 1415 Mezarus [szn.] (OklSz.); 1416 u./¹ èmėzaꝛoſt (BécsiK. 89); 1438 Menzaros [szn.] (OklSz.); 1522 Mÿzarws [szn.] (MNyTK. 86: 37) J: ’háziállat levágásával és húsának forgalomba hozatalával foglalkozó iparos, hentes | Fleischer, Metzger’ #

mészár ∆ A: 1443 Myzaar [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 2: 629); 1453 Mezaar [hn.] (OklSz.); 1512 k. mezarzekre (WeszprK. 48v); 1575 méʃʒár ʃʒęket (Heltai: Krón. 114a); 1650 meszarok (OklSz.) J: ’háziállat levágásával és húsának forgalomba hozatalával foglalkozó iparos, hentes | Fleischer, Metzger’

mészárol [1] A: 1536 mezarlyon [l-j] (NySz.); 1568 meszarolliac [l-j] (NySz.) J: [ma le~] ’levág, leöl, lemészárol | abschlachten, niedermetzeln’

Szláv jövevényszó, részben magyar képzéssel. |  ≡  Szbhv. mesar ’hentes, mészáros; húsevő’; szlk. mäsiar ’hentes, mészáros’; ukr.  (Kárp.) м’ясáрь ’ua.’; stb. [< szláv *męso ’hús’] | szbhv. mesariti ’henteskedik, mészároskodik; szétszed, kizsigerel, szétbont’; szlk. mäsiariť ’henteskedik, mészároskodik’.  ⌂  A mészáros szó a magyar foglalkozásnevek rendszerébe egy -s névszóképzővel illeszkedik; vö. esztergályos (→esztergár), →kocsmáros stb. Az eredeti változat egy szó belseji n-t tartalmaz, ami arra utal, hogy a szó még a 10. század vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. század végéig került a magyarba; vö. →munka, →szent stb. A mészárol vagy a mészár alak -l igeképzős származéka, vagy szláv nyelvekből ered.  ⌂⇒  A magyarból (esetleg visszakölcsönzésként): szbhv. mesaroš ’hentes, mészáros’.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 337; TESz. mészár a.; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383→ mészárszék