mérsékel [1] A: 1585 meg merseklem, mersoͤkloͤ [sz.] (Cal. 784, 787); 1788 mértsékelve [sz.] (NSz.); 1790 merzsékeltetni [sz.] (NSz.); 1816 mérsékël (NSz.); 1833 mėrsékleni [sz.] (Fogarasi: Műsz. Moderare a.); 1874 mírsekél (Nyr. 3: 281) J: 1 1585 ’mér, megmér | messen; wiegen’ (↑); 2 1622 ’érzelmét, indulatát csökkenti, fékezi magát | (sich) mäßigen’ # (LevT. 2: 193); 3 1754 ’enyhít, csökkent | mindern; lindern’ # (NSz.) Sz: mérsékelt 1771 mérsékelt (NSz.) | mérséklet 1771 leg-mérsékletesebb [sz.] ’önmérséklet, önuralom | Mäßigung’ (NSz.); 1800 ’hőmérséklet | Temperatur’ (Szily: NyÚSz.)
Származékszó. | ⌂ A →mér ’mér, megmér’ szóból keletkezett, valószínűleg -ékel gyakorító képzővel; vö. →ficserékel. A szó belseji s egy gyakorító képző; a szó belseji cs, zs ebből alakulhatott ki affrikálódással és zöngésedéssel.