mér A: 1372 u./ mertekletnenek [sz.] (JókK. 80); 1416 u./¹ meǵmerièm; mėꝛtėclètlèn [sz.] (BécsiK. 296, 104); 1541 miroͤ [sz.] (Sylvester: ÚT. 1: 21) J: 1 1372 u./ ’〈rendszerint vmely egységhez viszonyítva〉 vminek, vkinek a nagyságát, mennyiségét, súlyát meghatározni igyekszik | messen’ # (↑); 2 1531 ’összehasonlít | vergleichen’ (ÉrsK. 272); 3 1551 ? ’〈csapásban, büntetésben〉 reszesít | (einen Hieb) versetzen; (eine Strafe) verhängen, bemessen’ # (NySz.), 1669 ’ua.’ (NySz.); 4 1568 ’osztályrészül juttat | zuteil werden lassen’ (NySz.); 5 1577 ’bizonyos mennyiséget mérve elad, árul | verkaufen’ # (Aritm. G4a); 6 1700/ ’végigjár | abschreiten’ (NySz.); 7 1804/ ’tekintettel végigkísér; megszemlél | mit dem Auge verfolgen, mit den Augen messen’ (NSz.); 8 1857 ’mérkőzik | sich mit jmdm messen’ (NSz.) Sz: mérték 1372 u./ [sz.] (↑) | mértékel 1372 u./ [sz.] ’mér | messen’ (↑); 1416 u./¹ [sz.] ’mérsékel | mäßigen’ (BécsiK. 214) | mérő 1416 u./¹ mero̗̗knèc ’(fel)mérő (ember), mérést végző személy | Messer 〈Person〉’ (BécsiK. 296) | mértékletlen 1416 k./¹ mėꝛtėclètlèn (BécsiK. 104) | mértéklethetlen 1456 k. merteklethetlen ’mérhetetlen | unmeßbar’ (SermDom. 2: 495) | mértékhetetlen 1456 k. mertekhetetlen ’mérhetetlen | unmäßig’ (SermDom.) | mértéklet 1456 k. merteklethetlen [sz.] (SermDom. 2: 522) | mértékletes 1456 k. mertekleteſſegeth [sz.] (SermDom. 2: 600) | mértékletesség 1456 k. (SermDom. 2: 600) | mértékű [csak szókapcsolatban] 1490 k. ket mertekw (NagyvGl. 300.) | mérhetetlen 1493 k. Merhethethlen (FestK. 22) | mértéktelen 1528 mértéktelen (SzékK. 207) | méret 1659 méret ’kimért terület | ausgemessenes Gebiet’ (MNy. 69: 111); 1835 méret ’méret, kiterjedés, mennyiség | Ausmaß’ (Kunoss: Gyal. Dimensio a.) | méricskél 1771 mérécskelni [sz.] (NSz.) | mérnök 1834 Mérnők (Kunoss: Szóf.)

Vitatott eredetű. | 1 Szláv jövevényszó. |  ≡  Vö. óe. szl. měriti ’mér, megmér, utánaszámol’; szln. meriti ’mér, megmér’; cseh měřiti ’ua.’; or. мерить ’ua.’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. óind mā́ti; gót mitan; stb.: ’mér, megmér’].  ⌂  A származtatás nehézségét képezi az a körülmény, hogy a szlávból kölcsönzött igék a magyarban tartalmazzák az -l igeképzőt (vö. →parancsol, →vádol stb.), ez azonban itt hiányzik. 2 Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vö. zürj.  (Sz.) murtal- ’mér, kimér’; votj.  (Sz.) mertal- ’mér, mérlegel’ [fgr. *merɜ- ’mér, megmér’].  ⌂  A magyarázat csak akkor érvényes, ha a t a permi nyelvekben az igeképző részét képezi és nem a tőhöz tartozik.

☞ Bárczi: SzófSz.; MNy. 44: 89; Kniezsa: SzlJsz. 692; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ fő-², hőmérő, méc, mérce, mérkőzik, mérleg, mérsékel, mértan, mérv, mód, űr-UN UEW. № 538