mély A: 1075/ meler [hn.] (MonStrig. 1: 58); [1237–1240] Myler [hn.] (PRT. 1: 782); 1329 Melyespataka [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 63); 1372 u./ mely (JókK. 160); 1416 u./¹ mėl (BécsiK. 177); 1541 milł (Sylvester: ÚT. 2: 48); 1559 mell (Székely I.: Krón. 139a); 1793 méjj (NSz.) J: ‹mn› 1 1075/ ’olyan tárgy v. dolog, amelynek a felső részhez képest az alja nagyon lent van; alulra nyúló, alul levő | tief; unten befindlich’ # (↑); 2 1372 u./ ’fokozott mértékű | hochgradig’ (JókK. 1); 3 1372 u./ ’mély értelmű | tiefsinnig’ (JókK. 2); 4 1585 ’olyan, amelynek nagy kiterjedésű belseje van | geräumig’ (Cal. 647); 5 1696 ’erősen átélt 〈érzés〉; erősen érző 〈szív, lélek〉 | tiefgefühlt; gefühlvoll’ (NySz.); 6 1785 ’telt 〈szín〉 | tief, kräftig 〈Farbe〉’ (NSz.); 7 1806 ’alacsony rezgésszámú, vastag 〈hang〉 | tief 〈Stimme〉’ # (NSz.); 8 1818 ’a szájüregben hátul képzett 〈magánhangzó〉 | velar’ (NSz.) | ‹fn› 1416 u./² ’mélység; vminek nagyon alul v. nagyon belül levő része | Tiefe; Unterstes, Tiefstes’ # (MünchK. 59ra) Sz: mélység 1372 k./ melſegeÿrt (JókK. 18) | mélységes 1372 u./ melſeges (JókK. 1) | mélyed 1742/ mélyedéssel [sz.] (NSz.) | mélyít 1779 megmélyítése [sz.] (Szily: NyÚSz.) | mélyeszt 1817 meg melyesztve (MonHung. 3: 264); 1843 mélyeszté (NSz.) | mélyül 1818 mélyülnek (MKurir 1818. ápr. 3.: 221); 1842 mélyült (NSz.)
Örökség az ugor korból. | ≡ Vog. (T.) mäl; osztj. (V.) mĕl: ’mély’ [ugor *melɜ ’ua.’]. ⌂ Az eredeti melléknévi jelentésből származó, szín- és hangérzékre vonatkozó 6–8. jelentés képzeti, képzési nehézségen alapulhat; vö. más nyelvekben is: ném. tiefblau ’mélykék’, tiefe Stimme ’mély hang’, tiefer Vokal ’mély magánhangzó’; fr. voix profonde ’mély hang’; stb.
☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 1808