más A: 1372 u./ aʒmaſ (JókK. 122.); 1535 maaſt (Ozorai: Vit. C1b) J: ‹nm› 1 1372 u./ ’következő, második | folgender’ (↑); 2 1372 u./ ’nem ugyanolyan | anderer’ # (JókK. 11) | ‹fn› 1 [birt. személyjellel] 1493 ’másolat | Abschrift’ (Zolnai Gy.: Nyelveml. 156); 2 1527 ’hasonmás 〈személyé〉 | Ebenbild’ (ÉrdyK. 529); 3 1573 ’válasz | Antwort’ (RMNy. 3/2: 97); 4 1577 k. ’méhlepény | Mutterkuchen’ (OrvK. 376) | ‹mn› 1873 ’múlt, elmúlt | vergangen’ (Nyr. 2: 324) Sz: másik 1372 u./ maſyk (JókK. 11) | megmásít 1595 Meghmasetãni [sz.] (Ver. 64.) R: másként 1416 u./³ Maskent (AporK. 59)

Örökség, finnugor kori tő, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) māt ’második, másik’; ? osztj.  (Trj.) måki̮ ’előbb, korábban, valamikor, ezelőtt’; zürj.  (Sz.), (P.) me̮d ’másik, második’; votj.  (Sz.) mi̮d ’másik’; cser.  (KH.) molǝ̑ ’ua.’; finn muu ’ua.’; lp.  (norv.) nub'be ’egy a kettő közül; más(ik), második; legközelebbi’ [fgr. *mu ’más(ik)’, ’? ez, az, egyik, másik’].  ⌂  Feltehetőleg egy mutató névmásból keletkezett. A jelentésfejlődéshez vö. →az¹, →egyéb; vö. még finn tuo ’az’ : toinen ’másik’; osztj.  (É.) mōγəl ’az; többi’; stb. A szóvég valószínűleg -s melléknév képző. A főnévi jelentések az eredeti névmási 1., 2. jelentésből keletkeztek. A 4. jelentés arra utal, hogy a méhlepény a gyermek születése után másodikként hagyja el az anyaméhet.

☞ Szinnyei: NyH.; MNy. 51: 185; TESz. mása a. is; MSzFE.; EWUng.→ egymás, egyre-másra, -fajta, fele-, -féle, hason-, kép-, ma, már, más-, másod, másol, mássalhangzó, másutt, monnal, monnó, név-UN UEW. № 554