málé A: 1600 k. Malë (BrassSzt. 22); 1604 Malé (Szenczi Molnár: Dict.); 1708 málé (Pápai Páriz: Dict.); 1781 maláj (NSz.); 1796 malaj (NyIrK. 11: 17); nyj. máli (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1 1600 k. ’köles | Hirse’ (↑); 2 1604 ’köleskása; köleslepény | Hirsebrei; Fladen aus Hirsemehl’ (↑); 3 1686 ’kukorica | Mais’ (Balassa I.: Kukorica 92); 4 1692 ’puliszka | Maisbrei’ (Balassa I.: Kukorica 93); 5 1708 ? ’kukoricalisztből készült sült, édes pogácsa, prósza | Maiskuchen’ (↑), 1714 ’ua.’ (OklSz. Málésütő a.); 6 1770 ’kukoricadara, kukoricaliszt | Maisschrot, Maismehl’ (NSz.); 7 1838 ’együgyű ember | Einfaltspinsel’ (Tsz.) | ‹mn› 1 1805 ’mamlasz, mulya | blöd’ (NSz.); 2 1816 ’rest, tunya | trag, faul’ (Gyarmathi: Voc. Lajho a.)

Román jövevényszó, esetleg ukrán közvetítéssel is. |  ≡  Rom. mălai ’köles; kukorica; kölesliszt, kukoricaliszt; kukoricalisztből v. köleslisztből készült lepényféle’; – vö. még ukr.  (N.) малáй, мелáй ’köles; kukorica; kukoricakenyér, kukoricalisztből készült lepény’. A románban ismeretlen eredetű.  ⌂  A hangalakhoz vö. →karaj¹, →gané stb. A főnévi 4. jelentés metonímia. A melléknévi 1. jelentés a málészájú ’száját tátó, buta, mamlasz. mulya’  (1785: NSz.) összetételéből való önállósodás útján alakult ki.

☞ Balassa I.: Kukorica 92; TESz.; NyK. 73: 102; EWUng.