mál × A: 1156 malos [sz.] [hn.] (MonStrig. 1: 107); 1234 Maly [hn.] (MNL (OL) Dl. 196); 1395 k. heg mal (BesztSzj. 208.); 1563 málya [?✐] (LevT. 2: 32); 1737 Szöllőmár [hn.] (MNny. 4: 32); 1771 Máj-bőr (MNy. 60: 370); nyj. máláknak [~a □] (ÚMTsz.) J: 1 1156 ’hegyoldal | Bergabhang’ (↑); 2 1275 ’állat hasi része; madár begye | Wamme eines Tiers; Kropf eines Vogels’ (OklSz. ravasz-mál a.); 3 1613 ? ’folyópart | Ufer’ (NyK. 15: 347), 1969 ’ua.’ (NytudÉrt. 66: 107)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Votj.  (Sz.) me̬ľa, me̬ľ ’szegy, begy, mell, hasi rész; ingelő’; ? cser.  (M.) malǝ̑š ’a méhkas nyílásának fából készült fedele’ [fgr. *mᴕlɜ, *mᴕljɜ vagy *mᴕlkɜ: ’mell, szegy’].  ⌂  A szó eredete azonos lehet a →mell szóval; a köztük levő hangtani viszonyt párhuzamos palatoveláris alakfejlődés vagy hangrendi átcsapás is magyarázhatja. Az 1., 2. jelentések az ősmagyar korban metaforikus úton, a finnugor alapjelentésből keletkezhetett.  ≁  Nem tartozik ide: (R.) part mallya ’part vízmosta oldala’  (1613: NyK. 15: 347); vö. →padmaly.

☞ Nyr. 56: 137; Mészöly: ÓMSzöv. 19; MNy. 56: 311; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ hasmánt, málinkó, mell, sármálú, verő-UN UEW. № 569