mák A: 1274 ? Mak [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 12: 124); 1292/ ? Maak [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 114); 1395 k. mak (BesztSzj. 480.); 1520 k. maak (MNy. 11: 134); 17. sz. Mākk (StUnBB. 1958/1: 171) J: 1 1274 ? ’magasra növő szára tetején jellegzetes gömbölyded toktermést hozó termesztett növény | Mohn’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1800 ’pipacs | Klatschmohn’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Pipats a.) Sz: mákos 1395 k. makos (BesztSzj. 1266.) | mákony 1829 ’máknedv, ópium 〈főleg átvitt értelemben〉 | Mohnsaft, Opium 〈heute haupts. abstr.〉’ (ÚMTsz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. mak; szlk. mak; or. мак; stb.: ’mák’ [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. gör. μήκων; ném.  (ófn.) maho; stb.: ’ua.’].  ⌂  A 2. jelentés metafora; vö. ném. Mohn ’pipacs’, Klatschmohn ’egy fajta mezei virág’; ang. poppy ’mák’, red (vagy corn) poppy ’pipacs’; stb.  ⌘  A mákony nyelvújítási származék.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 323; TESz. mákony a. is; EWUng.→ csíkmák, mácsik