lunka × A: 1637 lunkaÿaban (NyK. 74: 342); nyj. loηko (CsángSz.) J: 1 1637 ’víz melletti rét v. szántó | Wiese od. Acker an einem Gewässer’ (↑); 2 1871 ’erdő; cserjés | Wald; Gebüsch’ (NyK. 10: 341); 3 1963 ’völgy | Tal’ (NyIrK. 7: 287)
Román jövevényszó. | ≡ Rom. luncă, [végartikulussal] lunca ’vmely folyóvíz mentén v. hegy lábánál húzódó síkság; árterület; berek’ [szláv eredetű; vö. →lanka]. ⌂ A szóvégi a-hoz vö. →áfonya. ≂ Tisztázatlan idetartozású: 1389 Lonkas [sz.], [hn.] (NyK. 74: 343).
☞ Kniezsa: SzlJsz. 303; TESz. lanka a.; EWUng.→ lanka