lunátikus × A: 1720 lunaticus (MNy. 60: 370); 1816 Lunátikos (Gyarmathi: Voc.); 1876/ lunátikus (NSz.) J: ’holdkóros, alvajáró; hóbortos, bolond | mondsüchtig, lunatisch; rappelig, verrückt’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. lunaticus ’a holdfázistól befolyásolt; epileptikus’, (k.) ’hóbortos, bolond’, (tud.) ’holdkóros’ [< lat. luna ’hold’]; talán képzett tükörszóként a gör. σεληνόβλητος ’holdkóros; epileptikus’, tkp. ’a holdtól befolyásolt’ mintájára. ≋ Megfelelői: ném. lunatisch ’holdkóros’; fr. lunatique ’ua.’; stb. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus, →glóbus stb. ⊚ A köznyelvből a →holdkóros szorította ki.