lucskos A: 1717 lucskos (MNy. 58: 106); 1781 locskos (NSz.); 1787 lútskoson (NSz.); 1803 lucsakos (NSz.); 1861 licskos (MNyszet. 6: 215); nyj. luckos, lutykos (MTsz.); luskos, rucskos (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1 1717 ’átnedvesedett, sáros, mocskos | ganz durchnäßt’ (↑); 2 1781 ’esős, nedves 〈időjárás〉 | matschig, abscheulich naß 〈Wetter〉’ (↑); 3 1792 ’fecsegő, locsogó | schwatzhaft’ (NSz.); 4 1863 ’bő levű, leveses állagú 〈káposztafőzelék〉 | saftig 〈Kohl als Gericht〉’ (Kriza [szerk.] Vadr. 507) | ‹fn› 1900 ’lotyó | Hure, Dirne’ (ÚMTsz.)
lucsok [4] A: 1791 lutsokba (Pais-Eml. 591); 1808 Lotsok (Sándor I.: Toldalék); 1821 lutskot (NSz.); 1832 locsk (Kreszn.); nyj. licsok, lucok (MTsz.); rucsok (ÚMTsz.) J: ’latyak, sár, csatak, pép | Matsch’
Onomatopoetikus tövű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. | ⌂ A szótörténetet tekintve a szócsalád alapjának a lucskos látszik. Ebben az esetben a lucskos melléknévképzővel közvetlenül a tőből keletkezett, amely a →locsol szócsaládéval, továbbá a →lustos melléknévével függ össze; e magyarázat szerint a lucsok elvonás eredménye a lucskos-ból. Az is lehetséges azonban, hogy a lucsok a tőből keletkezett -k névszóképzővel, a lucskos pedig ennek a melléknévi származéka. A lucskos főnévi jelentéséhez vö. →loncsos, →lotyó stb.