lucfenyő A: 1255/ Luchfenew (OklSz.); 1430 k. luczfenew (SchlGl. 2143.); 1550 k. lwgy fewne (KolGl.); 16. sz. második fele lutz fenio [? ɔ: lucz fenio] (NéNy. 7: 175); 1611 Lutzfenyoͤfa (Szenczi Molnár: Dict.); 1792 luz-fenyö́ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1835 lúcz- ... fenyű (Tzs. Weißfichte a.); nyj. bucsfenyő (ÚMTsz.); Lucsifenyő (Herman: Pászt. 669) J: ’kúp alakúra növő, rövid tűlevelű fenyő | Art Fichte (Picea excelsa)’ – De vö. 1595 Luuch ’ua.’ (Ver. 105.); 1604 Lutzfa ’ua.’ (Szenczi Molnár: Dict.)
Összetett szó. | ⌂ A lucs ~ lúcs (↑) + →fenyő szavakból keletkezett tautologikus összetételként. Az előtag valószínűleg a szbhv. luč ’(fenyő)fáklya; erdeifenyő’ átvétele [indoeurópai eredetű; vö. gör. λευκός ’világos, fehér’; lat. lux ’fény’; stb.]. Vö. még szlk. lúč ’sugár’, (N.) ’világító fenyőfáklya stb.’; or. луч ’(fény)sugár’; stb. ⌂ Az ’erdeifenyő’ jelentést az magyarázza, hogy ennek fájából szoktak világító fáklyát készíteni. – A lucfenyő alak téves olvasat eredménye; a 16–17. sz.-ban ugyanis a cz hangértéke egyaránt lehetett c és cs is. A bucsfenyö változat keletkezésmódja nem világos. ∼ Tautologikus összetételként idetartozik még a lucfa (1604: ↑), amelynek utótagja a (→fa). – A (N.) lucs ’fenyőfáklya, fenyőszilánk ‹mint világító eszköz›’ (1604: Szenczi Molnár: Dict.) palóc tájszóként külön átvétel a szlovákból (↑).
☞ Nytud. 1: 35; Kniezsa: SzlJsz. 318; Nyr. 90: 198; TESz.; EWUng.→ fenyő, lichthof, luxus