loll ∆ A: 1585 lollya [ll-j] (Cal. 795); nyj. lolja [□]; lollás [sz.]; lolu [□]; lolva [□] (MTsz.) J: 1 1585 ’sódar, sonka | Schinken’ (↑); 2 1885 ’torkospecsenye: a disznó torkán az állától a két első lábáig terjedő hús | Art Schweinsbraten’ (Nyr. 14: 279)

Valószínűleg örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) lɛ̮jəl, (Szo.) lāγəl ’láb’; osztj.  (V.) ḷaγəḷ ’tenyér’, (UD.) laχəl ’ua.; állat lába; mancs’ [ugor *lᴕlkɜ ’kéz, láb, mancs’].  ⌂  Az egyeztetés nehézsége az obi-ugor szavaknak a magyarétól némileg eltérő jelentése; szomszédos testrészek ősi etimológiai összefüggéséhez vö. mégis →ágyék. A szó belseji *lk > m. ll hangváltozáshoz vö. →áll¹, →toll stb. Néhány alakváltozat szóvégi magánhangzója elhomályosult E/3. személyű birtokos személyjel; vö. →epe, orja (→orr) stb. A ’sonka’ jelentés metonímia a feltehető eredeti ’láb’ jelentésből.  ⚠  A loll és a →gyalog etimológiai összekapcsolása kevéssé valószínű.

☞ Nyr. 42: 281; UngJb. 15: 590; TESz.; MSzFE.; UEW. 3: 8; EWUng.; Honti: NyÓtör. 97UN UEW. № 1797