logika A: 1517 logicaban (DomK. 217); 1708 Logikai [sz.] (Pápai Páriz: Dict. Lŏgĭcus a.); 1763 Logyikával (NSz.); 1787 Lógyikáig (NSz.); 1816 Logyike (Gyarmathi: Voc.) J: 1 1517 ’a gondolkodást mint az igazság feltárásának eszközét vizsgáló és a gondolkodás formáit, törvényeit rendszerbe foglaló tudomány neve | Logik’ (↑); 2 1834 ’észszerűség, következetesség | Folgerichtigkeit’ (NSz.) Sz: logikátlan 1831/ logikátlan (NSz.)

logikus A: 1628 Logicusoc (RMKT.XVII. 8: 494); 1783 Logikusok (NSz.); 1871 logyikus (NSz.) J: ‹fn› 1628 ’a logikával mint tudománnyal foglalkozó személy | Logiker’ (↑) | ‹mn› 1 1648 ’a logikában előforduló | in der Logik vorkommend’ (CorpGr. 700); 2 1882 ’a logika szabályainak megfelelő; következetes, észszerű | logisch; folgerichtig’ (MagyLex. 11: 432)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. logice, logica ’gondolkodástan’ [< gör. λογική (τέχνη) ’szónoklattan; gondolkodástan’, λογικά [többes szám] ’ua.’] | lat. logicus ’a logikát illető; logikus, észszerű’ [< gör. λογικός ’a beszédet, az értelmet illető; észszerű’ < gör. λόγος ’beszéd, szó’].  ≋  Megfelelőik: ném. Logik ’logika’, Logiker ’logikus ‹fn›’, logisch ’logikus ‹mn›’; fr. logique ’a logikát illető’; stb.  ⌂  Egyes változatok szó belseji gy-s ejtéséhez vö. →angyal, →spongya stb.; a logikus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus, →glóbus stb.

☞ TESz.; EWUng.→ biológia, dialógus, epilógus, etimológia, filológus, ideológia, katalógus, kollokvium, lexikon, meteorológia, mitológia, monológ, prológus, teológus