locsol A: 1542 Locholo [sz.] [szn.] (MNy. 26: 148); 1558 locsolni [✐] [sz.] (NádLev. 26) J: 1 1558 ’lötyögtet | schütteln 〈Flüssigkeit〉’ (↑); 2 1604 ’fecseg, locsog | schwatzen’ (Szenczi Molnár: Dict. Fútio a.); 3 1604 ’önt; öntöz | aus-, ergießen; begießen’ # (Szenczi Molnár: Dict. Kiloczolom a.); 4 1792 ’pacskol, lubickol | planschen’ (Baróti Szabó: KisdedSz.)

locs A: 1551 locsépocsé [✐] [sz.] (MNy. 64: 94); 1585 lotspots (Cal. 357); 1631 locsos [?✐] [sz.] (OklSz.), de vö. →loncsos; 1750 lots (Wagner: Phras. Coenum a.); 1754 lóts-póts (NSz.); 1819 lotts (NSz.) J: ‹fn› 1 1551 ’sár, locspocs | Schlick, Quatsch’ (↑); 2 1766 ’minden lében kanál | Hans in allen Gassen’ (NSz.) | ‹msz› 1805 ’〈a loccsanás hangjának utánzására〉 | schwapp’ (NSz.)

locsogat ∆ A: 1560 k. lochogatok (GyöngySzt. 4140.) J: 1 1560 k. ’habzsol, lefetyel | gierig fressen’ (↑); 2 1604 ’mozgat, lötyögtet | schütteln 〈Flüssigkeit〉’ (Szenczi Molnár: Dict.); 3 1780 ’fröcsköl, bemocskol | bespritzen, beschmutzen’ (NSz.); 4 1788 ’fecseg, locsog | schwatzen’ (NSz.)

locsog A: 1604 Loczagoc (Szenczi Molnár: Dict.); 1604 loczoghjon (Szenczi Molnár: Dict. Spiſſaméntum a.) J: 1 1604 ’loccsanva ömlik, folyik | plätschernd strömen’ (↑); 2 1771 ’fecseg | schwatzen’ # (Kreszn.)

loccsan A: 1608 Széllyel loczannyanac [n-j] (NySz.); 1616 loccziant [sz.] (NySz.) J: ’placcsan, spriccel | platschen, spritzen’ #

loccsant A: 1617 lotsantotta (NySz.); 1668 ellocscsantád [?✐] (NySz.) J: 1 1617 ’hirtelen önt, úgyhogy loccsan | vergießen, verspritzen, daß es platscht’ # (↑); 2 1808 ’fecseg, kibeszél | ausschwatzen’ (Sándor I.: Toldalék)

locskál × A: 1748 lotskálnak (NSz.); 1795 k. lutskálni [sz.] (NSz.) J: ’hempereg; pocskol, lubickol | sich herumwälzen; planschen’

locska × A: 1774 lotskák (NSz.) J: ‹mn› 1 1774 ’fecsegő | schwatzhaft’ (↑); 2 1848 ’locsogó, csobogó 〈patak stb.〉 | plätschernd 〈Bach usw.〉’ (NSz.) | ‹fn› 1808 ’a verébszerűek rendjébe tartozó énekesmadár, csonttollú madár | Seidenschwanz’ (Sándor I.: Toldalék Bubos rigó a.)

locskol × A: 1784 lotskola, lutskolom (Baróti Szabó: KisdedSz. 67, 53); 1861 licskolni [sz.] (MNyszet. 6: 215) J: 1 1784 ’piszkol, bemocskol | beschimpfen’ (↑); 2 1810 ’öblöget, mos | spülen’ (NSz.); 3 1834 ’locsol, öntöz | begießen, bespritzen’ (Kassai: Gyökerésző 3: 301); 4 1835 ’pacskol | planschen’ (Tzs. Platschen a.)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. |  ⌂  Hangalakja a szétfröcskölődő víz, sár stb. hangját jeleníti meg. Lehetséges, hogy a szócsalád tagjai egy eredeti igenévszóból származnak; ebben az esetben a locs a névszói értékű tag, az igék pedig az igei értékű tőből keletkeztek különféle képzőkkel. Azonban az sem zárható ki, hogy a locs elvonás az igékből. A tő a →lotyog, →lucskos stb. szócsaládokéval függ össze. A locska keletkezéséhez vö. →fecske, →lepke stb.; de lehet elvonás is a locskál igéből. Főnévi jelentéséhez vö. lat.  (tud.) Bombycilla garrulus ’csonttollú madár’, amelyben a garrulus jelentése ’fecsegő’.  ∼  Ugyanebből a tőből való a locsadék ’rossz, híg étel, kotyvalék’  (1787: NSz.), ’zűrzavar’  (1821: NSz.) főnév, valamint a loccsint ’hirtelen önt úgy, hogy loccsan’  (1874: Nyr. 3: 230) ige. A szintén idetartozó (N.) licslocs ’híg sár, locspocs’  (1777: NSz.), ’locsogó, fecsegő’  (1787: MNy. 65: 343), ’híg’  (1879: Nyr. 8: 94) ikerszó játszi alkotás a locs-ból.

☞ MNy. 9: 388; Nyr. 59: 217; TESz. licslocs a. is, locsog a. is; EWUng.→ latyak, lecsó, lecsperdi, locspocs, loncsos, lotyog, lucskos, lustos