szócikk megosztása

liheg A: 1669 léheg (NySz.); 1682 Le͔heg (NySz.); 1796 lihegve [sz.] (NSz.); 1807 lihog (NSz.); 1833 lihengve [sz.] (NSz.); 1865 lihėg (CzF.); nyj. lëhëg (ÚMTsz.); líhog (Nyatl.) J: ’szaporán, hallhatóan lélegzik | keuchen’ #

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A tő szorosan összefügg a →leh igével; az sem zárható ki, hogy a liheg ennek az igének a származéka. A végződés gyakorító képző.

☞ TESz.; Benkő: FiktI. 152; EWUng.→ leh