letácsol × A: 1700 k. letátsollyák [l-j] (TESz.) J: ’lehurrog, elnémít | zum Schweigen bringen’
Összetett szó. | ⌂ A →le [igekötő] + tácsol ’lehurrog, elnémít’ (1700 k.: Bakos F.: IdSz.) szavakból. Az előtag nyomatékosító szerepben áll. Az utótag román jövevényszó: rom. a tăcea ’hallgat’, taci ’hallgass!’ [lat. tacere ’hallgat’]. A jelentéstanához és alaktanához vö. →kussol. ∼ Az utótaghoz más igekötők is járulnak; vö. megtácsol ’elnémít’ (1700 k.: Bakos F.: IdSz.); eltácsoltat ’ua.’ (1764: MonÍrók. 38: 129).
☞ Blédy: Infl. tácsol a.; TESz.; EWUng.→ le