lepke A: 1467 ? Lepke [szn.] (OklSz.); 1673 lepkéc (NySz.) J: 1 1673 ’bogár | Käfer’ (↑); 2 1702 ’pillangó | Schmetterling’ # (NySz.); 3 [csak jelzői értékben] 1787 ’könnyelmű; csapongó ember; prostituált | leichtsinnige, flatterhafte Person; Prostituierte’ (NSz.)

Onomatopoetikus eredetű, keletkezésmódja azonban bizonytalan. |  ⌂  Feltehetőleg szóösszerántással és főnevesüléssel jött létre a lebeke ’lobogó; lebegő’  (1516–1518: MNy. 13: 272) szóból. Ez -e képzős folyamatos melléknévi igenév (vö. →cinege, →fejsze stb.) a lebeg-ből, amelynek hangalakját a -ke kicsinyítő képző befolyásolhatta. A lebeke > lepke változás egyik lépését mutatja a csak jóval későbbi időből adatolt lebke ’lebegő; könnyű; légies’  (1825: NSz.). Azonban az is lehetséges, hogy a lepke közvetlenül a lebeg szócsalád tövéből jött létre a -ke kicsinyítő képzővel. A kétféle magyarázathoz vö. →cinke, →fecske stb. A jelentéshez vö. még →lependék, →lepentyű, →lövöldék.  ≡  Hasonló hangalakú, ’lepke’ jelentésű szavak más uráli nyelvekben is vannak: vog.  (T.) läpä·k; cser.  (KH.) ləpə; finn liippo, liipukka; jur. lib’erāpco; stb.; a lepke szóval való közvetlen öszefüggésük azonban kevésbé valószínű.  ∼  A (N.) lepe ’lepke’  (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 54) ugyanabból a tőből keletkezett vagy a folyamatos melléknévi igenévképző vagy a kicsinyítő képző -e-vel; ha eredetileg igenév volt, főnevesülés történt.

☞ MNy. 13: 272; Nyr. 58: 50; TESz.; Benkő: FiktI. 103; EWUng.→ gyalog-, lebeg, lependékUN UEW. № 508