lepel [4] A: 1269 ? Lepled [sz.] [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 8: 228–229); 1372 u./ leplebe (JókK. 64); 1416 u./¹ lèpėlbèn (BécsiK. 44); 1504 Gyngyesleppel (OklSz.); 1533 Leppewl (OklSz.); 1599 lepely (NySz.); 1713 lepélnél (Kis-Viczay: Sel. 78) J: 1 1372 u./ ’ruhadarabként a testet burkoló kelme | Hülle, Schleier’ (↑); 2 1416 u./¹ ’takaró; ágytakaró | (Bett)decke’ (↑); 3 1789 ’megtévesztő külső forma, álca | Deckmantel’ (NSz.); 4 1792 ’lepedő | Leintuch’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 5 1865 ’virágban a csésze és a bokréta helyét pótló színes külső takaró | Blütenhülle’ (CzF.) Sz: leplez 1793 leplezésre [sz.] ’takargat, eltitkol | bemänteln’ (NSz.)
Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. | ⌂ A →lep ’takaró; befed’ igenévszóból jött létre -l denominális vagy deverbális névszóképzővel. ⌘ A leplez származék a nyelvújítás korában keletkezett.
☞ TESz.; EWUng.→ lep