lep ‹fn› † A: 1395 k. agler [ɔ: aglep] (BesztSzj. 590.); 1792 Ágy-lep (Baróti Szabó: KisdedSz. Lepel a.) J: ’takaró; lepedő | Decke; Bettuch’

lep ‹ige› A: 1456 k. lepik (SermDom. 2: 519); 1574 k. lépéc (NySz.) J: 1 1456 k. ’takar, fed | bedecken’ # (SermDom. 2: 468); 2 [főleg el~] 1456 k. ’nagy tömegben megszáll | befallen’ # (↑); 3 [főleg meg~] 1552 ’meglepetésszerűen ér, rajtakap vkit; rajtaüt | ertappen; überfallen’ # (Heltai: Dial. L1b); 4 [meg~] 1813 ’csodálkkozást, meglepetést kelt, okoz | überraschen’ # (NSz.) Sz: lepedik 1456 k. lepedikh ’betakarózik | sich zudecken’ (SermDom. 2: 468) | leped 1527 bel lepoͤdee ’fedez; takar | decken’ (ÉrdyK. 472) | lepedék 1805 ? lepedék ’lerakódás 〈a nyelven〉 | Belag 〈auf der Zunge〉’ (NSz.); 1899 ’ua.’ (NSz.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) līp- ’befed’; ? zürj.  (R.) leb ’széle, pereme vminek; tető, fedél’; votj.  (Sz.) ľip- ’befed’, ľipet ’(ház)tető; fészer, kunyhó’; cser.  (KH.) leweδä- ’befed’, lewäš ’tető, fedél, takaró’; lp.  (L.) liehppa ’egyszerű sátor; deszkából készült szélfogó’ [fgr. *läppɜ ’tető, fedél; befed’].  ⌂  A szó belseji fgr. *pp > > m. p változáshoz vö. →epe, →lép¹ stb. A szó eredeti igenévszói jellege a magyarban sokáig megmaradt; az elavult főnév helyett a →lepedő terjedt el. A lepedék származék alaktanához vö. →lependék.  ⚠  A →lebeg szóval való összefüggése kevésbé valószínű.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; UEW. 241; EWUng.→ lép⁴, lepedő, lepelUN UEW. № 479