leng A: 1508 lēgedo̗zne [sz.] (NádK. 462); 1805 lënëg, lëng (NSz.); 1860 ling (NSz.) J: 1 1508 ’〈szél〉 enyhén fúj | wehen, hauchen 〈Wind〉’ (↑); 2 1560 k. ’mozog, inog | schwingen, sich hin und her bewegen’ # (GyöngySzt. 2434.); 3 [főleg teng-~] 1752/ ’tengődik | ein kümmerliches Dasein fristen’ (NSz.); 4 1805 ’lobog | flattern’ (↑) Sz: lengedez 1508 (↑) | lenge 17. sz. lenge (Thaly: VÉ. 2: 196) | lenget 1787 lengeti (NSz.)

lendít A: 1784/ lendítsetek (NSz.) J: 1 1784/ ’mozdít, indít | schwingen machen’ # (↑); 2 [gyakran igekötővel] 1794 ’előrevisz | fördern, vorwärtsbringen’ # (NSz.)

lendül A: 1803/ kilendűl (Csokonai: ÖM. 1/1: 182) J: 1 1803/ ’mozgásba jön, indul | sich schwingen’ # (↑); 2 1856/ ’fejlődésnek indul | einen Aufschwung nehmen’ (NSz.) Sz: lendület 1858 lendületet (Mészáros: ZsinEszt. 11)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  Eredetileg a lassú lebegő mozgás kifejezésére szolgált. A tő egyfelől a →lebeg, másfelől a →reng szócsaládjával függ össze. A végződések különféle igeképzők. A leng 3. jelentéséhez vö. →teng.  ∼  Ugyanebből a tőből gyakorító-műveltető képzővel: (N.) lentet ’ingadozva, hajladozva megy; lassan kocog; lenget, lobogtat ‹szél› stb.’  (1827: Kreszn.).  ≁  A TESz.-ben található ’zúg, zeng’ jelentés valószínűleg hibásan feljegyzett adaton alapul, ezért feltehetőleg nem ide, hanem a →reng-hez tartozik.

☞ ALH. 17: 4; TESz. lentet a. is; NytudÉrt. 105: 27; EWUng.→ fellengő, lebeg, reng