lektor A: 1511 lectornak (Zolnai Gy.: Nyelveml. 196); 1910 lektor (Kelemen B.: IdSz.) J: 1 1511 ’olvasó kanonok | Träger einer niederen Weihe’ (↑); 2 1813/ ’tanító, tanár | Lehrer’ (↑); 3 1882 ’élő nyelvek gyakorlati tanításával megbízott főiskolai előadó | Lehrer für moderne Sprachen an einer Hochschule’ (MagyLex. 11: 242); 4 1926 ’állandó irodalmi szakértő 〈kiadónál, színháznál, rádiónál〉 | Mitarbeiter (eines Verlags, Theaters, Rundfunks usw.) zur Begutachtung der Manuskripte’ (Horovitz: IdSzMagy.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. lector ’olvasó, felolvasó’, (k.) lector ’írnok, tanító’, (e.) lector (canonicus) ’olvasó (kanonok), skolasztikus kanonok’ [< lat. legere ’gyűjt; kiválaszt; olvas’].  ≋  Megfelelői: ném. Lektor; ol. lettore; stb.: ’felolvasó; lektor (könyvkiadásban, egyetemeken)’.  ⌂  A kései jelentések keletkezésében a német megfelelők is szerepet játszhattak.  ∼  Idetartozik: lektorátus ’lektori intézmény (egyetemen); lektori részleg (kiadóban)’  (1951: Nyr. 76: 273), amely nemzetközi minták alapján keletkezett; vö. ném. Lektorat; ol. lettorato; stb.: ’ua.’. Vö. még lat.  (k.), (e.) lectoratus ’a lektor tiszte, hivatala’.

☞ TESz.; EWUng.→ legenda