lejt A: 1332 Kuesleuhteu [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 403); 1372 u./ leÿtewt [sz.] (JókK. 45); 1518 k. lo̗ÿtel (PeerK. 267); 1863 Lőtő [sz.] (Kriza [szerk.] Vadr. 508); nyj. lüjtő [sz.] (MTsz.) J: 1 1332 ’ferde irányban, lefelé tart | abfallen, geneigt sein’ # (↑); 2 1405 k. ? ’táncol | tanzen’ (SchlSzj. 2014.), 1519 ’ua.’ (JordK. 309); 3 1838 ’könnyed, táncoló léptekkel halad | tänzeln’ (NSz.) Sz: lejtő 1332 [hn.] (↑); 1416 u./² leito̗̗ierè ’ereszkedő hegyoldal, rézsű | Abhang’ (MünchK. 78rb); 1577 ’egy fajta tánc | Art Tanz’ (MNy. 80: 253) | lejtés 1456 k. leÿtes (SermDom. 2: 5)
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. | ⌂ Az alapszó a →le ’lefelé; alacsonyabb helyre’ lehet. A szóvég -χt műveltető igeképző, amely az -ít műveltető igeképző előzménye. A magyarázatnak fonetikai nehézségei vannak. A lejtő ’ferdén lefelé haladó rész; egy fajta tánc’ -ő képzővel alakult főnevesült folyamatos melléknévi igenév; vö. →déllő, →dűlő stb. ⚠ Az a magyarázat, miszerint a lejt szóhasadás eredménye lenne a leejt ’esni enged, elereszt’ (1416 u./¹ le èyte: (BécsiK. 16)) (→le + →ejt) igéből, kevésbé valószínű.