legény A: 1138/ ? Eulegen [szn.] (MNy. 32: 203); 1152 ? Legunei [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 206818); 1211 ? Leguine [sz.] [szn.]; Jouleken [szn.] (OklSz.); 1216 Legyn [szn.] (VárReg. 241.); 1221 Nepleguen [szn.]; Leguenus [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 206866); 1245 Louoslegen (OklSz.); 1416 u./¹ uo̗ lègeṅ (BécsiK. 206) J: 1 1138/ ? ’fiatalember; nőtlen ifjú | Bursche; Junggeselle’ # (↑), 1245 ’ua.’ (↑); 2 1469 ’szolga | Diener’ (MNy. 57: 240); 3 1525/ ’iparossegéd | Handwerksgeselle’ (TörtTár 1908: 81); 4 1527 ’közkatona | gemeiner Soldat’ (↑); 5 1763 ’talpraesett, bátor férfi | braver, tüchtiger Kerl’ (NSz.) Sz: legénység 1729 legénységemet ’legényélet, a legény mivolt | Wesen als Bursche’ (NSz.); 1782 ’személyzet, csapat, állomány | Mannschaft’ (NSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg alán jövevényszó magyar képzéssel. |  ≡  Vö. osz. læg ’ember, férfi’ [egy kaukázusi nyelvből; vö. avar lag; lák laγ: ’fogoly, rab’].  ⌂  A magyar szó végződése az -ny denominális névszóképzővel lehet azonos; vö. →kemény, →sovány stb.

☞ TESz.; MSFOu. 151: 277; Ligeti: TörK. 175; EWUng.→ vőlegény