lefetyel A: 1838 Lefetelni [sz.] (Tsz.); 1865 lefetėl (NSz.); 1865/ lefetyült (NSz.); 1882 lefetyölődet [sz.] (NSz.); 1890 lefetyelni [sz.] (NSz.); nyj. lefëtél, lepetyöl (MTsz.) J: 1 1838 ’〈kutya, macska stb.〉 úgy eszik v. iszik, hogy a folyadékba a nyelvét (kanálként) gyorsan bele-belemártogatva, azzal (fel)kapkodja | gierig fressen, schlappen’ (↑); 2 1879 ’fecseg | schwatzen’ (Nyr. 8: 42)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A lafatol ’mohón iszik, habzsol’ (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.), ’fecseg’ (1877: Nyr. 6: 424) tájszó palatális párhuzamos alakja. A szóvég gyakorító képző.
☞ MNyj. 3: 125; TESz. lafatol a. is; EWUng.