lebel ∆ [4] A: 1618 leblétől [✐] (ErdTörtAd. 2: 64); 1787 leble [□] (Szily: NyÚSz.); 1815 Lebel (NSz.) J: 1 1618 ’pára, kigőzölgés | Dunst’ (↑); 2 1787 ’szellő | Brise, Lüftchen’ (↑); 3 1860 ’lobogó zászló; könnyen lebegő, fátyolszerű vmi | Flagge, Fahne; etw Flatterndes’ (NSz.)
leb × A: 1792 Leb (Baróti Szabó: KisdedSz.), de vö. →lebeny J: 1 1792 ’lebegés; lobogás | Flattern; Lodern’ (↑); 2 1836–1837 ’meteor | Meteor’ (Szily: NyÚSz.); 3 1845/ ’érzelmi lángolás | Glut von Gefühl’ (NSz.); 4 1894 ’könnyű gáznemű anyag; levegő | leichte gasartige Materie; Luft’ (NSz.)
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a lebel belső fejlemény, valószínűleg származékszó. | ⌂ Az alapszó egy eredeti igenévszó igei értékű tagja lehet (vö. →lebeg), a névszói értékű tag talán a leb. A szóvég -l névszóképző; vö. →lepel. A leble változat elhomályosult E/3. személyű birtokos személyjelet tartalmaz.
A leb elvonás. | ⌂ A leb elvonás lehet a →lebeg-ből vagy a lebel ’erősen áramlik ‹különösen levegő›; legyezget, legyezve hűsít’ (1635: NySz.) igéből.
A lebel származékszó. | ⌂ A lebel ige gyakorító képzővel keletkezett ugyanabból a tőből, mint a →lebeg.
A szócsaládhoz még | ⌂ Azonban azt sem zárhatjuk ki, hogy a leb az eredeti igenévszó (↑) névszói értékű tagja. A jelentéshez vö. még →levegő, →lobog, →lövöldék.