lebeg A: 1458 lewegew [sz.] (OklSz. Levegő a.); 1506 lebegh (WinklK. 208); 1577 k. lebe̜ͦgeſt [sz.] (OrvK. 144); 1662 lepegő [?✐] [sz.] (PFÉvk. 1957: 193.); 1787 lebbegetet [sz.] (MNy. 65: 342); 1838 Löbögni [sz.] (Tsz.) J: 1 1458 ’ide-oda mozog, leng, lobog | flattern’ (↑); 2 1506 ’〈szív〉 dobog; 〈ér〉 ver | pochen 〈Herz〉, schlagen 〈Ader〉’ (↑); 3 1551 ’vízben, levegőben könnyedén, lassan lengve mozog | schweben’ # (NySz.); 4 1590 e. ’megcsillan, villog | flimmern’ (Balassi: ÖM. 1: 92); 5 1624 ’ingadozik, bizonytalan állapotban van | wanken’ (NySz.); 6 1748 k. ’〈beszéd〉 akadozik; hebegve beszél | stocken 〈Rede〉; stammeln’ (ItK. 46: 322) Sz: lebegő 1458 ’függő, bojt, dísz 〈mint ékszer〉 | Gehänge 〈als Schmuckstück〉’ (↑)

lebbent A: 1796 lebbentse (NSz.), de vö. →lepentyű; 1861 leleppenteni [sz.] (MNyszet. 6: 338); nyj. lebbint (MTsz.) J: 1 1796 ’〈lebegés közben〉 érint | im Schweben berühren’ (↑); 2 1838 ’meglebegtet, meglobogtat | flattern machen’ (Tzs.)

lebben A: 1813 Lebbent-el (NSz.) J: 1 1813 ’könnyedén megmozdul, meglebeg; könnyedén mozogva elvonul, elhalad | flattern, dahinschweben; sich leicht fortbewegen’ # (↑); 2 1837 ’lángolva lobog | lodern’ (NSz.)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  A →lobog szócsalád tagjainak palatális párhuzamos formái. A tő a →lebel, →lebeny stb. szócsaládok tövével azonos. A szóvégek különféle igeképzők. Hasonló onomatopoetikus szavak a permi nyelvekben is vannak: zürj.  (V.) leb-; votj.  (Sz.), (K.) lob-: ’repül; lebeg’. Ezek etimológiai összefüggése a magyar szócsaláddal lehetséges, de nem bizonyítható. Az is lehetséges, hogy a szócsalád tagjai tulajdonképpen származékok: tövük egy eredeti igenévszó igei értékű tagja; a névszói értékű tag esetleg a leb (→lebel) lehet. Az igei értékű taghoz vö. Lebő  [hn.]  (1728: NytudÉrt. 22: 56), amely az -ő folyamatos melléknévi igenévképzővel jött létre, és egy úszóláp megnevezésérére szolgált; ehhez vö. lábbó (→lább). A lebeg 4. jelentése feltehetőleg a hullámzó vízfelület csillogása alapján keletkezett. A 6. jelentés az 5. jelentésnek, a 7. viszont a 3. jelentésnek a fejleménye lehet. A lebbent főleg a 2. jelentésében él.

☞ SzFÉvk. 1956: 53; PFÉvk. 1957: 195; TESz.; EWUng.→ lább, lebbencs, lebel, lebeny, lebzsel, leffeg, lég, leng, lepentyű, lepke, leppeg, levegő, levél, libeg, lippen, lobog, lövöldék, nyaklevesUN UEW. № 475