lazac A: 1544 lazaczot (OklSz.); 1685 lázátz (NytudÉrt. 31: 129); 1720 laszacz (NSz.); 1780 Lasatz (NSz.); 1780 Loszos (NytudÉrt. 41: 130) J: ’az északi tengerekben élő hal, amely íváskor a folyókba vándorol | Lachs (Salmonidae)’
Jövevényszó egy nyugati szláv nyelvből, valószínűleg a szlovákból. | ≡ Szlk. losos, (N.) losoš; – cseh losos; le. łosoś: ’lazac’ [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. ném. (ófn.) lahs ’ua.’; tokhár laks ’hal’; stb.]. Vö. még or. лосось ’lazac’. ⌂ A lazac zöngésüléssel és affrikálódással keletkezett.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 308; NytudÉrt. 41: 129; TESz.; EWUng.