laza A: 1607 ? meglozáltat [sz.] (MNy. 64: 95); 1658–1663 ? el lazulván [sz.] (NySz.); 1780 Lázája (MNy. 40: 78); 1786 Laza (NSz.) J: ‹mn› 1 1607 ? ’ritkás, gyér; szétszéledő, szétszóródik | schütter, spärlich; sich zerstreuend’ (↑), 1828 ’ua.’ (NSz.); 2 1828 ’gyenge testalkatú; rozzant, romos | von schwachem Körperbau; verfallen’ (NSz.); 3 1833 ? ’nem szigorú; könnyelmű | nicht streng; leichtsinnig’ (NSz.), 1838 ’ua.’ (NSz.); 4 1834 ’nem feszes, nem tömött, kilazult, lötyögő | locker’ # (Kunoss: Szóf.); 5 1837 ’elpuhult; lusta | verweichlicht; faul’ (NSz.); 6 1856/ ’hevenyészett, pontatlan | ungenau’ (NSz.); 7 1859 ’nem szoros 〈összefüggés, kapcsolat〉 | locker 〈Verbindung〉’ # (NSz.) | ‹fn› 1 1716 k. ? ’vminek ritka, értéktelen, silány része | lockerer, wertloser, geringfügiger Teil’ (Thaly: Adal. 2: 141), 1820 ’ua.’ (NSz.); 2 1780 ’szőlőnek, gyümölcsösnek üresen hagyott v. ritka, értéktelen, silány része | leerer, schütterer Teil eines Obstgartens’ (↑); 3 1786 ’üres kalász; pelyva | taube Ähre; Spreu’ (↑); 4 1792 ’ritka levelű káposzta | Kohl mit lockeren Blättern’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 5 1792 ’ritkás erdő | schütterer Wald’ (Baróti Szabó: KisdedSz.) Sz: lazul 1658–1663 ? [sz.] (↑); 1833 [sz.] (Szily: NyÚSz.) | lazít 1833 Lazítni [sz.] (Szily: NyÚSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség; ugor kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) laćət; osztj.  (Trj.) ḷȧťək: ’tág, bő’ [ugor *lᴕćɜ ’tág, laza’; onomatopoetikus eredetű].  ⌂  A szó belseji *ć > m. z változáshoz vö. →hozzá, →szűz. A szóvég -a kicsinyítő képző lehet. – A magyarázat a szó kései felbukkanása miatt is bizonytalan. Eredetileg melléknév lehetett; a főnévi jelentések a szó főnévi használatában alakulhattak ki.

☞ TESz.; UEW. 864; EWUng.UN UEW. № 1795