lapos A: 1228 ? Lopustelek [hn.] (MNy. 67: 426); 1297 Lapus (OklSz.); 1318 Lapisbyk [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 139); 1395 k. lopus (BesztSzj. 430.); 1453 Laposerdew [hn.] (OklSz.) J: ‹mn› 1 1228 ? ’sík 〈terület〉; vékony, sima | flach 〈Land〉; platt’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1447 ’alacsony | niedrig’ (MNy. 26: 148); 3 1834 ’sekélyes; felszínes, érdektelen | oberflächlich, nichtig’ (NSz.) | ‹fn› 1 1283 ? ’sík terület; lapály, mélyen fekvő síkság | Flachland; Niederung’ (MNy. 10: 235), 1515 ’ua.’ (OklSz.); 2 1792 ’lepényféle sütemény | Art Kuchen’ (MNy. 69: 281)

laponya × A: 1267 ? Lapona [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 522); 1269/ Lapanya [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 522); 1325 Lapuna [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 522); 1408 Laponya [hn.] (OklSz.); 1784 laponya (Baróti Szabó: KisdedSz. 50) J: 1 1267 ? ’lapály, mélyen fekvő síkság; mocsaras terület | Niederung; sumpfiges Gebiet’ (↑), 1784 ’ua.’ (↑); 2 1810 ’völgy | Tal’ (NSz.)

lapác † A: 1310/ Lapaz [hn.] (OklSz.); 1519 lapaʒon (JordK. 314) J: ‹fn› 1310/ ? ’sík terület; lapály, mélyen fekvő síkság | Flachland; Niederung’ (↑), 1519 ’ua.’ (↑) | ‹mn› 1552 ’sík 〈vidék〉 | flach 〈Land〉’ (NySz.)

laponyag × A: 1521 hathar-laponyaghalma [hn.] (OklSz.); 1673 laponyagok (NySz.); 1680 lapanyagra (NySz.) J: 1 1521 ’kisebb földkiemelkedés; alacsony domb | kleinere Bodenerhöhung; niedriger Hügel’ (↑); 2 1673 ’völgy | Tal’ (↑)

lapály A: 1604 ? hezag lapaja (Szenczi Molnár: Dict. Súbtal a.); 1617 lapály (NySz.); 1673 lopály (NySz.); 1770 lapányos [sz.] (MNy. 65: 342); 1788 lapalos [sz.] (NSz.); nyj. rapály (MTsz.) J: ‹fn› 1 1604 ? ’mélyedés | Vertiefung’ (↑), 1838 ’ua.’ (Tsz.); 2 1673 ’síkság; alacsonyan fekvő földterület, alföld | Ebene; Niederung, Flachland’ # (↑) | ‹mn› 1617 ’sík 〈föld〉 | flach 〈Land〉’ (↑)

Örökség, uráli kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. ? vog.  (P.), (Szo.) kātlop ’tenyér’ (kāt ’kéz’); osztj.  (O.) lăpsəχ ’sima, lapos, alacsony’; zürj.  (I.) lap ’sima felület, felszín, lap’; votj.  (K.) lap ’alacsony’; cser.  (KH.), (U.) lap ’alacsony ‹ház, asztal stb.›’; md.  (E.) lapuža, (M.) lapš ’sima; sima felület, felszín’; finn lappea, lappia ’sima, lapos; lapos oldal’; lp.  (norv.) lap'pâd ’mellett, oldalt; mellette el ‹elhibázva›’; – jur. lapśā ’széles és sima lemez, lap’ [uráli *lappɜ ’sima, lapos; sima felület, felszín’].  ≋  Megfelelője: juk. läbiä ’föld’.  ⌂  Eredetileg ’sima felület; sima, lapos’ jelentésű igenévszó lehetett. A szó belseji *pp > m. p hangváltozáshoz vö. →láp, →lep stb. A szóvégek: -s (lapos), -c ~ -sz (lapác), -ly (lapály) névszóképzők. A laponya és a laponyag -ny + -a, ill. -g névszóképzővel keletkezhetett.

☞ NyK. 45: 13; MSFOu. 98: 139; TESz. lapác a. is, lapály a. is, laponya a. is; MSzFE. lap a.; EWUng.→ lap, lappanUN UEW. № 458