lanka A: 1217/ Lomkam [hn.] [lat. -m végződéssel] (I.OK. 10: 150); 1257 Lonka [hn.] (I.OK. 10: 150); 1265/ lanka [hn.] (I.OK. 10: 150); 1370 lonka (I.OK. 10: 151) J: 1 1217/ ? ’víz melletti rét v. szántó; lapály | Wiese od. Acker an einem Gewässer; Niederung’ (↑), 1370 ’ua.’ (↑); 2 1792 ’szelíd lejtő, lankás hegyoldal | sanfter Abhang, Halde’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Lankás a.); 3 1795 ’(vízparti) gyümölcsös | Obstgarten (am Wasser)’ (NSz.); 4 1879 ’folyóvíznek lassú folyású helye | Flußstelle mit schwacher Strömung’ (Nyr. 8: 473) Sz: lankás 1389 lonkas [hn.] (OklSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. luka ’tengeröböl; kikötő’, (N.) ’folyó menti rét’; – szlk. lúka ’rét’; or. лука ’hajlat, kanyar; folyókanyarulat menti rét, berek’; stb. [szláv eredetű; vö. még lett lañka ’hosszan elnyúló síkság’; litv. lankà ’völgy, mélyen fekvő rét’].  ⌂  A szó belseji n vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →abroncs, →dorong stb. A leginkább használatos 2. jelentés metonimikusan keletkezett az 1. jelentésből: a folyó kanyarulatában fekvő rét ugyanis enyhe lejtésű domboldalban folytatódhat. A 4. jelentés talán a →lankad analógiás hatásával magyarázható.

☞ MNny. 2: 59; Kniezsa: SzlJsz. 303; I.OK. 10: 150; TESz.; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383→ ablak, linkó, lok, lunka