lak¹ A: 1086 Ketel loca (Györffy: DHA. I: 251); 1193 Vilak [hn.] (ÓMOlv. 53) J: 1 1086 ’az a hely, ahol vkinek az otthona, állandó szállása van; település | Wohnsitz, Wohnort; Siedlung’ (↑); 2 1813 ’különálló kis lakóház | alleinstehendes kleines Wohnhaus’ (NSz.)
lakik² A: 1198 locuſ [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 40001); 13. sz. eleje/ lacadalma [sz.] (KTSz.); 1372 u./ lakykuala [▽] (JókK. 9) J: 1 1198 ? ’állandó jelleggel vhol tartózkodik, tanyázik, otthonnal rendelkezik | wohnen’ # (↑), 13. sz. eleje/ ’ua.’ (↑); 2 1559 ’vkinél jelen van, ott van; elhál, (nemileg) közösül | jmdm beiwohnen’ (Székely I.: Krón. 94b); 3 1747 ’látogat | besuchen’ (NSz.); 4 1863 ’szolgál vhol | irgendwo dienen’ (Kriza [szerk.] Vadr. 402) Sz: lakos 1198 [szn.] (↑); 1493 k. lakos ‹mn› (FestK. 54); 1519 lakoſokath ’az adott helyen lakó, ott élő ember | Einwohner’ (JordK. 190) | lakodalom 13. sz. eleje/ ’lakóhely, letelepedési hely; tartózkodás; helyzet, körülmény | Wohnstätte; Aufenthalt; Zustand’ (↑) | lakás 1372 u./ lakaſt (JókK. 25) | lakatta 1416 u./¹ lakattam ‹hat-i igenév› (BécsiK. 39) | lakó 1433 Lako [szn.] (OklSz. lakik a.) | lakosság 1801 lakosság (MHírm. 1801. aug. 11.: 197); 1807 lakosság (MNy. 1: 88) | lakályos 1847 lakályos (NSz.)
Valószínűleg örökség a finnugor korból. | ≡ Finn lakka ’födém, eresz, védőtető’; észt lakk ’fedél, befedés; tető’ [fgr. *lakka ’fedél, tető, menedék’]. A származtatást némileg gyengíti az a tény, hogy csak távoli rokon nyelvekből vannak adatok. ⌂ A szó belseji *kk > m. k változáshoz vö. →csuk, →fakad stb. A rokon nyelvi megfelelők alapján kikövetkeztethető névszó feltehetőleg már az ősmagyarban igenévszóvá vált. Az igei realizáció az ikes igék csoportjába tartozik. A lakik 3. és 4. jelentése metonimikusan keletkezett az 1. jelentésből. A névszói realizáció eredetileg helynevekben fordul elő; az 1416 u./¹lac hèlėcbèn (BécsiK. 67) adat kivétel, amelyet a helynevek alapján hoztak létre; vö. még →lak-. A lak 2. jelentése a →lak- előtagú összetételekre megy vissza. A lakosság származékhoz vö. (R.) lakság ’lakosság’ (1806: NSz.).
☞ MNy. 4: 276; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ lak-, lakik¹, ős-UN UEW. № 451
lakodalom [4] A: 1506 lakodalm (WinklK. 39); 1525/ lakadalomban (TörtTár 1908: 82); 1533 lakodalom (Murm. 2104.) J: 1 1506 ’(mulatozással egybeközött) lakoma | Schmaus 〈mit Zechgelage〉’ (↑); 2 1579 ’esküvői lakoma; esküvő | Hochzeitsschmaus; Hochzeit’ (Sáms. A3a) Sz: lakodalmas 1584 lakodalmaskodvan [sz.] (NySz.)
Származékszó. | ≡ A →lakik¹ ’falatozik’ szóból jött létre a -dalom névszóképzővel; vö. birodalom (→bír), bizodalom (→bízik) stb. A 2. jelentéshez vö. →mennyegző. ≁ Nem tartozik ide: lakodalom ’bírság, büntetés’ (1508: NádK. 672), ez a lakol (→lak²) származéka.
☞ TESz.; EWUng.→ lakik¹