lakat A: 1405 k. lakath (SchlSzj. 1073.); 1570 locatosoc [sz.] (NySz.); 1590 lakotokat (NySz.) J: 1 1405 e. ’levehető függőzár | Hängeschloß’ # (); 2 1840 ’a borsajtoló gerendája, amelyben a csavar van | Balken der Weinpresse, in dem sich die Schraube befindet’ (MTsz.); 3 1938 ’az eketaliga láncán levő szabályozó | Regulator an der Selbsthaltekette eines Pflugkarrens’ (ÚMTsz.) Sz: lakatos 1469 Lakatus [szn.] (OklSz.); 1548–1578 lakatos ‹fn› ’zárak és egyéb vasból való kisebb eszközök készítésével és javításával foglalkozó iparos | Schlosser’ (RMKT. 4: 247); 1868 ‹mn› ’függőzárral, lakattal ellátott | mit Hängeschloß ausgestattet’ (Ballagi M.: MNyTSz.) | lakatol [főleg be~] 1585 Be lakatolom (Cal. 972)

Olasz  (É.) jövevényszó. |  ≡  Ol.  (fri.) lochètt, lọkẹ́t, (giul.) lochèto, (v.-ven.) lochét, luchét, (bre.) lochèt ’lakat’ [< fr.  (ófr.) loquet ’ua.’ < fr.  (ófr.) loc ’kilincses ajtózár’].  ≋  Megfelelői: szln.  (N.) lokēt, lókot; szbhv. lokot, (R.) lùket stb.: ’lakat’.  ⌂  A 2. és 3. jelentés valószínűleg metonimikusan jött létre. – A lakatos foglalkozásnév vagy közvetlenül a lakat-ból származik vagy szerbhorvát mintájú képzett tükörszó a lokotar ’lakatos’ (1362 Nicolaus lokotar(NytudÉrt. 92: 120)) alapján. – A laqueum(1405 k.: SchlSzj. 1074.) adatát valószínűleg tévesen egyeztették a lakat-tal.  ⚠  Az ófranciából való származtatása kevésbé valószínű.  ⌂⇒  A magyarból: rom. lacăt ’lakat’.

Kniezsa: SzlJsz. 876; TESz.; NytudÉrt. 92: 119; Mollay-Eml. 47; EWUng.