lagymatag A: 1405 k. lagmadag (SchlSzj. 91.); 1456 k. lagmalagh [ɔ: lagmatagh] (SermDom. 1: 325); 1655 Lágymatagbor (NySz.); 1800 Lagymatog (NSz.) J: 1 1405 k. ’langyos | lau’ (↑); 2 1804 ? ’lanyha, közömbös | gleichgültig, schlapp’ (NSz.), 1811 ’ua.’ (NSz.)
Származékszó egy relatív fiktív tőből. | ⌂ Az eredeti lagymadag változat relatív töve valószínűleg a denominális -m képzővel (vö. →orom) és a -d denominális igeképzővel jött létre; vö. hamvad (→hamu). Az abszolút tő a →lágy lehetett. A szóvégen a -g deverbális névszóképző található. A lagymatag alak az -atag névszóképzőt tartalmazó szavak hatására keletkezhetett; vö. →balgatag, hervatag (→hervad) stb. A magyarázat nehézsége, hogy a →lágy ’langyos’ jelentése viszonylag későbbről adatolható; de vö. a rokon nyelvek megfelelőinek jelentéseit. A köznyelvben a szó az elvont 2. jelentésben él.
☞ MNy. 55: 239; TESz.; EWUng.→ lágy