lő [2/1] A: 1211/ Luev [sz.] [hn.] (FNESz. Lövő a.); 1220/ Luueu [sz.] [hn.] (VárReg. 52.); 1240 k. ? Leve [sz.] [hn.] (OklSzPótl.); 1274 Leveld [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 213); 1416 u./¹ lo̗uo̗kèt [sz.] (BécsiK. 12); 1416 u./³ lo̗ÿenek (AporK. 52); 1476 k. lwttek (SzabV.); 1790 lö́v (NSz.); nyj. lé; líl [□]; lőn [□]; lü [□]; lüll [□] (Nyatl.) J: 1 1211/ ’fegyverből lövedéket röpít, v. lövedékeket folyamatosan irányít vkire, vmire | (be)schießen’ # (↑); 2 1560 k. ’hajít, dob, vet | werfen, schleudern’ (GyöngySzt. 1237.); 3 1577 k. ’kibocsát, fecskendez, lövell, sugároz | auslassen, (aus)schießen, werfen’ (OrvK. 320); 4 [ ~ttek vkinek, vminek] 1879 ’veszélyben van; nem lesz belőle semmi | erledigt od. kaputt sein; es ist Essig damit’ (NSz.); 5 1900 ’erős lendülettel a célra irányítja a labdát | schießen 〈im (Fuß)-ballspiel〉’ (SportV. 1900: 118) Sz: lővér 1228/ Luer [hn.] ’lövész | Schütze’ (Csánki: TörtFöldr. 5: 719) | lövöldöz 1495 e. altal lo̗uo̗ldo̗ʒic (GuaryK. 94) | lövés 1518 k. lo̗westo̗l (PeerK. 255) | lövell 1604 ki loͤvellem (Szenczi Molnár: Dict. Rádio a.) | lődöz 1784 lö́dözni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 49) | lövész 1799 Lövész (NSz.) | lövedék 1805 lövedék (Szily: NyÚSz.) | löveg 1840 lövegek (Századunk 1840. okt. 26.: 686) | lövölde 1844 lövöldébe (Életképek 1844. nov. 6.: 622)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) lä-, läw- ’dob, hajít; lő’; zürj.  (Sz.) l͜͜͜͜ij- ’ua.’; cser.  (KH.), (U.) lüe- ’lő’; finn lyö- ’üt, ver’ [fgr. *leβe ’dob, hajít; lő’]. A ’lő’ jelentés a vadászati és harci technika fejlődésével a finnugor korban keletkezhetett az eredeti ’dob, hajít’ jelentésből.  ⌂  A lőn változathoz vö. →fő¹.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; Balázs: Deáks. 247; EWUng.→ bak-, lő-UN UEW. № 482