lösz A: 1871 Lősz, Löszbubák (NSz.) J: ’finom szemcsékből álló, laza, sárgás színű üledékes kőzet | Löß’

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. Löß ’lösz’ [? < ném.  (al.) lösch ’laza’]. Földtani szakszóként K. C. v. Leonhard (1779–1862) német mineralógus használta elsőként.  ≋  Megfelelői: ang. loess ’lösz’; fr. loess ’ua.’; stb.

TESz.; EWUng.